Hétköznapi értelemben a kábítószereket nevezik drognak, de valójában ezek nem szinonimák:
A „drog” – avagy „szer” – olyan idegen anyag, melyet a szervezet nem épít be szerkezeti elemeibe és nem használ fel energiaforrásként, de megváltoztatja a szervezet működését. A pszichoaktív anyagok (pszichotróp szerek) a központi idegrendszerre ható szerek gyűjtőneve. Többségük nem tudatmódosító hatású és nem okoz függőséget, tehát nem addiktív.
A „kábítószer” inkább jogi, mint orvosi kategória, az illegális tudatmódosító szerek összefoglaló elnevezése. Nem feltétlenül „kábítanak”, vannak köztük serkentő hatásúak is. A legális tudatmódosító szerek – alkohol, nikotin, koffein – nem tartoznak ide, annak ellenére sem, hogy egyébként addiktívak.
Ez a honlap az addiktív tudatmódosító szerekről és a szerhasználatról szól. Ezen szerek közös tulajdonsága, hogy rövid távon jó érzést keltenek a fogyasztóban, eufóriát okoznak, és hosszú távon függőség alakulhat ki irántuk.
A szerek sorsa a szervezetben
Mi az addikció?
A modell azt feltételezi, hogy a szerhasználat során a megnövekedett dopaminszint nem csak eufóriával és a szerhasználati viselkedés megerősödésével jár együtt, hanem a PFC aktivációjával is. Képalkotó eljárásokkal bizonyítható, hogy a függőség kialakulásával a viselkedési döntések során a droggal összefüggő kulcsingerek jelentősége fokozódik – nagyobb aktivációt okoznak ezeken a területeken. A szerhasználat során a két alrégió viszonya is megváltozik: a ventrális rész veszi át az irányító szerepet.
