A drogfogyasztás általában kísérletezéssel kezdődik. („Gyere, próbáld ki! Szuper jól fogod érezni magad!” „Ne legyél már ilyen gyáva!”) Fiatalon nehéz nemet mondani. Azt gondolod, egy próba nem árthat. Hidd el, egy függő sem úgy kezdte, hogy függő akar lenni. A szerhasználat tartós idegrendszeri hatása kezdetben alig detektálható, de megtörténik! Észre sem veszed, mikor lesz a kísérletezésből függőség.

Miért van, hogy sokan fogyasztanak alkoholt akár nagy mennyiségben is, vagy használnak erősen addiktív drogokat alkalmanként, mégsem lesznek függők, míg mások akár munkájuk, szociális kapcsolataik és egészségük rovására is fogyasztanak, annak ellenére, hogy a kiváltott élvezet egyre tompább, és végül nem marad más, mint a legyőzhetetlen vágy a folytatásra? A függőségre való hajlam genetikai és környezeti tényezőktől is függ. Az addikcióra, jelen pillanatban legalábbis, az egyetlen biztos gyógymód a megelőzés.

Kockázati tényezők:

• Függőség előfordulása a családban: A viselkedésnek is vannak a genetikai elemei. A családodtól örökölt és a nevelés során átvett viselkedésminták befolyásolják a függőségre való hajlamot.
• Kockázatvállaló, impulzív, a frusztrációt rosszul tűrő személyiségtípus növeli a drogokkal való kísérletezés valószínűségét.
• Lelkiállapot: A lelki problémák, például a szorongás és a depresszió kiválthat addiktív viselkedésformákat.
• A használt drog addiktív potenciálja: Egyes drogok jobban függőséget okoznak, mint mások.

A közeli barátok, családtagok gyakran érzik, hogy valami nincs rendben, anélkül, hogy tudnák a részleteket. A szeretet fontos, de nem mindig jelent sajnos valódi segítséget. A szállás és étel biztosítása a függő barátnak/családtagnak valóban életbevágó lehet, amikor a leszokási kísérlet kudarcot vall, de tisztában kell lenni azzal is, hogy a jószándék hozzájárulhat a függő viselkedés folytatásához. Fontos az őszinteség, a szakszerű segítség igénybevétele.

A szerfüggőség jellemzői