
Stimulánsok
A pszichostimulánsok olyan szerek, amelyek átmeneti javulást idéznek elő a szellemi és/vagy fizikai képességekben: fokozzák az éberséget, figyelmet, aktivitást és csökkentik a fáradtságérzetet.
A pszichostimulánsok közé tartozik a koffein és a nikotin – ezek legális szerek -, valamint számos kábítószernek minősülő anyag – kokain, amfetamin stb. – melyek nem orvosi célú használata illegális.
A pszichostimulánsok hatásmechanizmusa lehet:
- Az alvást elősegítő transzmitter receptorának blokkolása (pl. koffein).
- Az agykéreg aktiválásáért felelős transzmitter receptorához való kötődés (pl. nikotin).
- Az agykéreg aktiválásáért felelős transzmitter(ek) szinaptikus koncentrációjának növelése (pl. amfetamin).
Koffein
Nikotin
Bár a koffein és a nikotin is élénkítő szer, a továbbiakban a dopamin-, szerotonin- és noradrenalin-jelátvitelt fokozó pszichostimulánsokkal foglalkozunk.
A legismertebbek a kokain, amfetamin, metamfetamin és MDMA. A továbbiakban „pszichostimuláns” név alatt őket és származékaikat értjük.
Az általuk befolyásolt neurotranszmitterek ún. biogén aminok – aminocsoportot tartalmazó, aminosavakból szintetizált molekulák.
Az agy legfontosabb átvivőanyagai
A pszichostimulánsok valamennyien fokozzák az éberséget, figyelmet, aktivitást és csökkentik a fáradtságérzetet. Egyéb hatásaik is többnyire hasonlóak, de nem teljesen azonosak. Ennek több oka is van:
1. A szerek a három transzmittert eltérő mértékben befolyásolják:
Szer | Dopamin (DA) | Noradrenalin (NA) | Szerotonin (5-HT) |
---|---|---|---|
Amfetamin | ▲▲▲ | ▲▲▲ | ▲ |
Metamfetamin | ▲▲▲▲ | ▲▲▲▲ | ▲▲ |
MDMA | ▲ | ▲▲ | ▲▲▲▲ |
Kokain | ▲▲ | ▲▲ | ▲ |
2. A szerek különböző hatásmechanizmussal érik el a transzmitterek szinaptikus koncentrációjának emelkedését.
Ezt az amfetamin és a dopamintermelő sejt példáján keresztül mutatjuk be.
Normális esetben a szinaptikus résbe kerülő transzmittereket egy szállító-molekula (dopamin esetében pl. a DAT = dopamin-transzporter) visszaveszi a preszinaptikus sejtbe, ahol vagy enzimatikusan lebomlik (MAO=monoamin-oxidáz segítségével), vagy újra hólyagocskákba kerül, amit ugyancsak egy szállítófehérje végez (VMAT=vezikuláris monoamin transzporter). A VMAT működéséhez savas pH-ra van szükség a hólyagocskákban. A membránban elhelyezkedő DAT transzporterek mennyisége is szabályozva van, ha szükséges, egy részük a sejten belülre kerül.
Az amfetamin számos ponton avatkozik bele ezekbe a folyamatokba:
- A DAT-hoz kötődve versenyez a dopaminnal, akadályozva annak visszavételét (1). (Bár diffúzióval is képes bejutni a sejtbe (2).)
- Sőt, megfordítja a DAT működését, ezért a már visszavett dopamin újra a szinaptikus résbe kerül (3).
- A VMAT fehérjére is hasonlóan hat: Gyenge bázisként növeli a hólyagocskákban a pH-t (4), ami akadályozza a dopamin hólyagocskába kerülését. (Illetve versenyez is a dopaminnal, bár a hólyagocskákba is képes diffúzióval is bekerülni).
- A VMAT normális működését is megfordítja (5): A hólyagocskákban tárolt dopamin a sejtplazmába kerül, növelve a DAT rendelkezésére álló mennyiséget.
- Serkenti a DAT foszforilációját végző enzimet, ezáltal akadályozza annak visszavételét a membránból, így még több fordított működésű transzporter áll rendelkezésre (6).
- A dopamin lebontását végző enzimet, a MAO-t is gátolja (7).
A metamfetamin hatásmechanizmusa megegyezik az amfetaminéval, de annál jóval erősebb, mindhárom transzmitter esetében. Az alábbi bejegyzésben egy animációt is találsz, ami a metamfetamin hatásmechanizmusát mutatja be – némileg leegyszerűsítve, a transzmitterek működését megfordító hatásokra fókuszálva:
Amfetamin és társai
Az MDMA hatásmechanizmusa is hasonló, de sokkal erősebb hatással van a szerotoninra, és lényegesen kevésbé hat a dopaminra és noradrenalinra. (Emellett a szerotonin receptoraihoz kötődve a transzmitter hatását is utánozni tudja.)
MDMA
A kokainnak nincs sejten belüli hatása. A visszavételéért felelős szállítóenzimeket (DAT, SERT, NAT) gátolja azáltal, hogy a transzmitterkötő helyhez kötve akadályozza a működésüket.
Kokain
3. A szerek eltérő sebességgel lépnek be az agyba, más maximális koncentráció alakul ki és a hatás időtartama is különbözik.
Az eufória például akkor erősebb, ha a szer rövid idő alatt nagy mennyiségben lép át a vér-agy gáton. Ez a bejuttatás módjától, a szer zsíroldékonyságától és semlegesítésének sebességétől függ. Az alábbi táblázat ezeket a tényezőket hasonlítja össze:
Szer | Hatás kezdete | Hatás időtartama |
---|---|---|
Amfetamin | Közepes (orálisan 30-60 perc) | Közepes (4-6 óra) |
Metamfetamin | Nagyon gyors (füstölve vagy injekcióval 5-10 másodperc) | Hosszú (10-12 óra) |
MDMA | Közepes (orálisan 30-60 perc) | Közepes (3-6 óra) |
Kokain | Gyors (inhalálva vagy intravénásan 5-10 másodperc) | Rövid (30-60 perc) |
A szerhasználat egyes hatásainak értelmezése
Fokozott éberség, csökkent álmosság-érzet: Mindhárom transzmitter fontos szerepet játszik az agykéreg aktivációjában, ezért viselkednek ezek a szerek pszichostimulánsként.
Dopamin
Eufória: Főleg a dopamin a felelős, de a szerotonin is hozzájárulhat. Ezek az anyagok vesznek részt (többek között) a hangulat szabályozásában.
Fokozott önbizalom, csökkent éhség és szomjúságérzet: A jóllakottság, és sikerélmény (és a szomjúság megszűnése is, de erre nincs magyar szó J) természetes „jutalmak”, amik dopaminfelszabadulást okoznak. Nem véletlen, hogy a pszichostimulánsok is a jóllakottság és siker érzését váltják ki.
Fokozott szexuális vágy: az eufória, önbizalom és a gátlások oldódása nagyban hozzájárul. (Nem függ össze a szexuális teljesítménnyel, az ugyanis csökken.)
Hiperaktivitás, gyors beszéd: A dopamin a mozgásszabályozásban is fontos, ezért jellemző tünete a szerhasználatnak a mozgáskényszer, agitáltság stb.
Túladagolás esetén pszichózis léphet fel: A dopamin részt vesz az ingerek jelenőségének kiértékelésében, az aktuálisan történő/valóságos és a memóriából előhívott/képzelt események megkülönböztetésében. Túlműködése téveszméket, paranoiát, hallucinációkat okozhat. (Ezt a tünetegyüttest nevezzük pszichózisnak.)
A függőségért is a dopamin felel, ezért minél erősebb egy szer hatása a dopaminra, annál gyorsabban alakul ki és annál erősebb lesz a függőség.
A motivációt kialakító idegrendszeri hálózat
Szerotonin
A szerotonin szerepel a hangulat szabályozásában, az MDMA empatogén hatásáért felelős például. (És az eufóriához is hozzájárul.)
Az érzékszervi információk feldolgozásában is szerepe van, ezért túlműködése hallucinációkat okozhat.
Noradrenalin
A noradrenalin a szimpatikus idegrendszer átvivőanyaga. Emellett – sőt, ez a szerek hatásával kapcsolatban fontosabb – a szimpatikus idegrendszer vezérlőközpontja az agyban (a hipotalamuszban) noradrenalin termelő sejtek serkető hatása alatt áll. A szerek tehát erős centrális szimpatikus aktivációt okoznak.
Lássuk a szimpatikus hatásokat részletesebben!
A szerhasználat számos tünete a noradrenalin érszűkítő tulajdonságával kapcsolatos:
- szájszárazság (részben a nyálkahártyák, nyálmirigyek csökkent vérellátása, részben a kiszáradás miatt)
- merevedési zavar (a merevedés oka a hímvessző vérellátásának növekedése…lenne)
- nyálkahártya vérzések (a szippantva alkalmazott szerek esetében lokálisan extrém mértékű az érszűkítő hatás, ami a nyálkahártya leépülésével jár)
A szívműködést is serkenti: nő a pulzusszám és a lökettérfogat, ami az érszűkítő hatással együtt vérnyomásnövekedéshez vezet. A pszichostimulánsok túladagolása esetén szív- és érrendszeri katasztrófa (sztrók, szívinfarktus, szívleállás) történhet.
Pupillatágulat: A pupillát tágító izmokat is szimpatikus idegek aktiválják. Fontos ismertetőjele lehet a tág pupilla annak, hogy valaki pszichostimulánst fogyasztott!
Izzadás: A verejtékmirigyeket szintén szimpatikus idegek serkentik.
Emelkedett testhőmérséklet: A centrális szimpatikus aktiváció a hőszabályozó központban fokozza a hőtermelő folyamatokat (izomremegés, lebontó folyamatok – például izomfehérjék lebontása) és gátolja a hőleadást (bőrerek szűkülése). Bár az izzadás fokozódik, – különösen meleg környezetben – nem tudja ezeket a hatásokat ellensúlyozni.
Kiszáradás: Az emelkedett hőmérséklet és fokozott izzadás (amit a hiperaktivitás és a szomjúságérzet hiánya tovább fokoz) kiszáradáshoz vezet. Ennek jele a szájszárazság, de súlyos esetben a vese leállását is okozhatja. A veseelégtelenség a túladagolás haláloka is lehet. A kiszáradás a vérkeringést is akadályozza, szívelégtelenség, kóma is kialakulhat.
A centrális szimpatikus aktiváció szintén hozzájárul az izgatottsághoz, ingerlékenységhez, agresszióhoz.
Végül a szer okozta izgalmi állapotban a vázizmok tónusa is nő. Ennek egy érdekes folyománya a pszichostimulánsok okozta fogcsikorgatás, a rágóizmok fokozott feszülése.
Sejtkárosító hatások
Az egészséges idegsejteknek mindig vannak transzmitter-tartalékaik, ezért a szerhatás által okozott „kiürülés” erős stressz számukra. A szinaptikus résben pangó rengeteg transzmitter lebomlása során reaktív oxigéngyökök is keletkeznek. A helyzetet az emelkedett testhőmérséklet tovább súlyosbítja. Mindezek a folyamatok a sejtnyúlványok pusztulását okozhatják – nagyobb dózis/ismételt használat esetén – arra érzékeny személyekben. A metamfetamin bizonyítottan toxikus a dopamin termelő sejtekre. A szerotonin termelőkre az MDMA lehet potenciálisan veszélyes, bár ezt csak az általánosan alkalmazott mennyiségnél lényegesen nagyobb dózis esetén mutatták ki.
Elvonási tünetek
Az elvonási tünetek jellemzően a szerhatások ellentétei: testi-lelki fáradtság, alvászavarok (álmosság, rémálmok, de lehet álmatlanság is), szorongás, depresszió, motiválatlanság, megnövekedett étvágy. Súlyosabb esetben pszichotikus zavar is jelentkezhet.