Morfin
A morfin az egyik legismertebb és legrégebben használt fájdalomcsillapító szer, amelyet az ópiumból nyernek ki.
Az ópiumot a mák (Papaver somniferum) éretlen termésének bemetszésével nyert tejnedv megszárításával állítják elő. Az ópium több mint 20 különböző alkaloidát tartalmaz, a legismertebbek a morfin (fájdalomcsillapító), kodein (köhögéscsillapító) és a papaverin (simaizomgörcs-oldó).
Az ópium és morfin története
Az ópium évezredek óta jelen van az emberiség történetében: az ókori sumérok, egyiptomiak, görögök és rómaiak is ismerték és használták fájdalomcsillapításra, altatásra és vallási szertartásokban. A középkorban a szer Európába is eljutott az iszlám tudomány közvetítésével.
A brit Kelet-indiai Társaság a 18–19. században rendszeresítette az ópium Indiában történő nagyüzemi termesztését, amit aztán tömegesen csempésztek Kínába, komoly társadalmi és gazdasági problémákat okozva. Ez vezetett az úgynevezett ópiumháborúkhoz (1839–1842 és 1856–1860), melyek során Kína megpróbálta korlátozni az ópiumkereskedelmet – sikertelenül…
A 20. század során az ópium nyers formában történő használata visszaszorult, ugyanakkor a kábítószerpiacon továbbra is jelen van, főként a heroin alapanyagaként.
A morfint 1804-ben izolálta először Friedrich Sertürner, egy fiatal német gyógyszerész. A vegyületet Morpheuszról, az álom görög istenéről nevezte el. A morfin volt az első természetes alkaloida, amelyet sikeresen izoláltak, ezzel megnyitva az utat a modern gyógyszertan előtt.
A morfin gyorsan elterjedt az orvosi gyakorlatban, az injekciós tű feltalálása pedig lehetővé tette gyors alkalmazását a háborús frontokon. Az amerikai polgárháborúban széles körben használták a sebesültek kezelésére. Ekkoriban jelent meg az ún. „katonai betegség” vagy „morfinizmus”, az első dokumentált gyógyszerfüggőségi krízis, ami egyben rávilágított az opioidok veszélyeire.
Kabay János 1925-ben dolgozta ki azt a forradalmi eljárást, amely lehetővé tette, hogy a morfint ne az éretlen mákgubóból, hanem a betakarítás után visszamaradt száraz mákszalmából nyerjék ki. Kabay módszerének köszönhetően Magyarország – a Tiszavasvári Alkaloida gyár – sokáig kiemelkedő morfin-exportőr volt. (Jelenleg Ausztrália az első a morfingyártásban.)
A 20. század folyamán újabb opioid származékokat fejlesztettek ki (pl. fentanil), de a morfin továbbra is megmaradt az orvosi fájdalomcsillapítás egyik alapköveként, különösen daganatos és végstádiumban lévő betegek esetében. Alkalmazása mindig szigorú ellenőrzést és felelősségteljes használatot igényel, mivel nagy a függőség kialakulásának kockázata.
A morfin használata
A terápiás gyakorlatban tabletta, injekció, tapasz vagy intravénás infúzió formájában alkalmazzák. Utcai szerként is lenyelhető, de orron keresztül felszippantva, vagy injekcióban alkalmazva gyakoribb, mivel így gyorsabb és intenzívebb a hatása. Lebontása a májban történik, a keletkező inaktív metabolitok a vesén keresztül távoznak. A hatás időtartama: 4–6 óra.
A morfin a „referencia-opioid”, a többi származék hatásait hozzá viszonyítják. Minden, ami az opioidokról szóló részben szerepel, a morfinra is vonatkozik.
Opioidok