PCP
A fenciklidin (avagy angol kémiai elnevezése után – phenyl-cyclohexyl-piperidine – PCP) szintetikus disszociatív anesztetikum. Eredetileg érzéstelenítésre használták, de súlyos mellékhatásai miatt orvosi alkalmazását beszüntették.
Függőséget okozó hatása jelentős, túladagolása akár halálhoz is vezethet, így igen veszélyes drog.
Utcai elnevezése: “angyalpor” (“angel dust”).
Az „angyalpor” név eredete homályos, egyszerre utalhat a PCP por fehérségére, a lebegésszerű euforikus élményre, és ironikusan a veszélyes, halálos kimenetelű hatásaira („az angyalokhoz küld”) is.
A PCP története
A fenciklidin (hivatalos nevén 1-(1-fenilciklohexil)piperidin) eredetileg egy műtétekhez alkalmazott érzéstelenítő szer, úgynevezett disszociációs anesztetikum volt, amelyet az 1950-es években kezdtek használni. Nem klasszikus sebészeti altatást hoz létre, hanem a páciens nyitott szemmel, rezzenéstelen arccal éli át a műtétet, mint aki nincs is jelen. Gyakran súlyos mellékhatásokat okozott, a műtét után izgatottság, hallucinációk, delírium lépett fel, ezért 1965-től sebészeti használatát megszüntették.
Mivel szintézise viszonylag egyszerű, illegális kábítószerként hamar elterjedt, az USÁ-ban a 70-es, 80-as években valóságos „járványt” okozott, de később népszerűsége erősen csökkent, manapság használata nem jelentős.
Illegális droghasználat
Sokféleképpen fogyasztható, pl. elszívással: a „sima” vagy marihuánás cigarettát PCP-oldatba mártva megszárítják („balzsamozott cigaretta”). Por formájában felszippantható vagy tabletta is préselhető belőle.
Elszívás vagy szippantás esetén hatása nagyon gyorsan, 3-5 perc alatt kialakul, lenyelve 15-60 percen belül. A hatás időtartama az adagtól függ, nagyobb dózisok esetén napokig tarthat! A máj a bejutott anyag nagy részét átalakítja, a fenciklidin és metabolitjai a vizeletből akár egy héttel a fogyasztás után is kimutathatók.
A fogyasztón élénkség, akaratlan szemmozgások, beszédzavarok figyelhetők meg. Jellemző a hangok torz érzékelése, paranoid téveszmék, üldöztetéses hallucinációk, az én határainak feloldódása, testen kívüli élmény, realitásérzék elvesztése: sokszor azt képzelik, hogy valamilyen szuperképességük, emberfeletti erejük van. Nagyobb dózis erőszakos, ön- és közveszélyes magatartást válthat ki, ami amiatt még veszélyesebb, hogy az alany fájdalmat nem érzékel. Flashback előfordulása viszonylag gyakori!
Testi mellékhatásként a használatkor vérnyomás-emelkedés, gyors szívverés, tág pupilla, kivörösödött bőr, véreres szem jellemző.
A túladagolás veszélye is jelentős: ilyenkor kóma, görcsök alakulhatnak ki, amik halált is okozhatnak.
Fő célpontja a glutaminsav egyik receptortípusa, amelyet gátol. Kisebb mértékben más receptorokhoz, transzmitterekhez is kötődik: a nikotinos acetilkolin-receptorokat gátolja, egyes opioid receptorokat serkent, a monoaminok (dopamin, szerotonin, noradrenalin) visszavételét gátolja stb. A dopamin receptorokat is serkenti, ez hozzájárul a függőség kialakulásához.
A fenciklidin függőséget okozó potenciálja jelentős. Elvonása hosszú és nehéz folyamat, nem annyira testi, mint inkább lelki jellegű elvonási tünetek miatt. A szerhatás elmúltával depressziós állapot, diszfória alakul ki, ezért mind a rendszeres használók körében, mind az elvonás esetén az öngyilkosság elkövetésének valószínűsége magas.