Meszkalin
A meszkalin (3,4,5-trimetoxifenetilamin) a Közép-Amerikában honos Peyotl vagy Peyote kaktusz (Lophophora williamsii) hatóanyaga.
A pszilocibinnel és az LSD-vel azonos hatásmechanizmusú, de azoknál gyengébb klasszikus hallucinogén szer. Különlegessége, hogy az oxitocin felszabadulásának növelése révén a társas kötődést, kommunikációt javítja.
A meszkalin története
A Peyotl kaktusz megszárított szeleteit vagy abból készült főzetet ősidők óta használták a Közép-Amerikában élő indián törzsek, szertartásaik során. Ezenkívül gyógyításra is alkalmazták, pl. kígyómarás, égési sebek, fogfájás, láz esetén.
A kaktuszt a spanyol hódítók hozták el Európába, ahol rekreációs céllal használták.
A növény fő hatóanyagát, a meszkalint 1897-ben izolálták (Arthur Heffter), majd 1919-ben szintetikusan is előállították (Ernst Späth).
Az 1970-es években ezt a pszchedelikumot is a legtöbb országban illegális kábítószernek nyilvánították, de az Amerikai Őslakosok Egyháza ma is törvényesen használhatja a kaktuszt istentisztelet keretében.
Az Európai unióban a meszkalin tiltott szernek számít, míg a peyotl szabályozása változatos. Hollandiában például tiltott a kereskedelmi forgalma, de a saját célra történő termesztés és fogyasztás nem. Magyarországon a növény is tiltott.
Illegális droghasználat
Manapság a használók egy része az őslakosokhoz hasonlóan a kaktuszból levágott korongokból eszik, vagy az abból készült főzetet issza meg. A másik lehetőség a meszkalin-por feloldása és lenyelése.
A meszkalin hallucinogén hatása viszonylag lassan, 45-60 perccel a bevétel után alakul ki, és hosszan tart, akár 8-12 órán át. Féléletideje kb. 4 óra, nagy része nem bomlik le, hanem változatlan formában ürül ki a szervezetből a vizelettel.
A használatakor tapasztalt élmények a többi klasszikus hallucinogénéhez hasonlóak: jellemző a színeknek a valósnál élénkebb érzékelése, kaleidoszkóp-szerű, geometrikus hallucinációk megjelenése. Szintén jellemző a szinesztézia, pl. hangokra képek, színek látása, színek hatására különféle ízek érzése. Az időérzékelés is általában változik, egyéntől függően lassabbnak vagy gyorsabbnak tűnik az idő múlása. Növeli az oxitocin szintjét a vérben, használata nagyfokú nyitottságot, közlékenységet okoz.
Mellékhatásként pupillatágulat, pulzusszámnövekedés, testhőmérséklet-emelkedés jellemző, nagyobb dózisoknál hányinger, hányás is előfordulhat.