LSD
Az LSD (lizergsav-dietilamid; a mozaikszó a német „Lysergsäure-diethylamid” névből ered) az anyarozs (Claviceps purpurea) nevű gomba által termelt lizergsav vázú alkaloidok félszintetikus származéka. A legerősebb klasszikus hallucinogén anyag, gyorsan kialakuló hatással.
Utcai nevek: „acid„, „sav„, „bélyeg„, „trip” stb.
Érdekesség: Állítólag a Beatles „Lucy in the Sky with Diamonds” című számának címében nem véletlenül ezek a kezdőbetűk szerepelnek…
Története
Az anyarozs (Claviceps purpurea) egy a rozst fertőző kórokozó gomba, amely a kalászon varjúkörömnek nevezett képződményeket alkot.
Biológiai hatásait már az ókorban ismerték, kínai és görög orvosi szövegekben említik a szülészetben való felhasználását.
A középkorban Európa nyugati és északi vidékein általános volt a rozs termesztése, ebben az időszakban többször is előfordult, hogy tömeges megbetegedéseket okozott a rozsliszt anyarozzsal való fertőzöttsége.
A betegséget Szent Antal tüzének nevezték, a végtagok égő érzésével, majd megfeketedésével, elhalásával, valamint epilepsziás görcsökkel járt. Sokáig nem kötötték ezeket a megbetegedéseket az anyarozshoz; eleinte Isten büntetésének, később valamilyen járványnak hitték.
A 17. században egy német botanikus, Otto Freiherr von Münchhausen azonosította a kórokozó gombát. Ezután a bábák gyakran használták szülés megindítására, illetve szülés utáni vérzéscsillapításra, ám használata nem veszélytelen.
A 20. század elején számos alkaloidot vontak ki a gombából és azonosítottak, ilyenek például az ergotamin, ergometrin és ergokriptin. Félszintetikus származékaikat ma is használják migrén kezelésére, vérzéscsillapításra.
Az LSD felfedezése: 1938-ban Albert Hoffmann, a svájci Sandoz gyógyszergyár vegyésze az ergotamin származékaival kísérletezett, amikor az egyik vegyszerből egy porszemnyi véletlenül a szájába került. Élénk optikai hallucinációkat, álomszerű állapotot tapasztalt, melyek néhány órán belül elmúltak.
Az ezt követő évtizedekben az LSD-vel sok emberi hatásvizsgálatot végeztek, és széles körben elterjedt a használata utcai szerként is. Számos művész hozzájárult az LSD-kultusz kialakulásához, pl. John Lennon, Aldous Huxley és Ken Kesey.
Használata új képzőművészeti és zenei irányzatokat inspirált, és társadalmi változásokat idézett elő – főként Amerikában ám az aktuális társadalmi rendet elutasító mozgalmakkal való összefonódása miatt a 70-es években a legtöbb országban illegális szerré vált, és ettől kezdve veszített a népszerűségéből.
Illegális droghasználat
Általában szájon át fogyasztják. Az LSD a legerősebb hallucinogén, szokásos adagja 50-200 mikrogramm (a gramm milliomod része). A „terápiás ablak” nagyon széles, hiszen szuperkicsi hatékony dózisa ellenére túladagolásból eredő haláleset nem ismert.
Ezt a kis mennyiségű port feloldják, és apró papírnégyzeteket, „bélyegeket” itatnak át vele. A bélyeget a használó a nyelvére helyezi, úgy oldódik ki az anyag. Régebben zselatinba is keverték, melyeket szintén kis négyzetekként árultak („ablaküveg”).
Az LSD hatása 20-30 percen belül kialakul és a dózistól függően 5-10 órán át is tart. Geometrikus, mozgásos vizuális illúziók, utóképek, nagyobb dózisnál hallucinációk is jellemzőek.
Hívei szerint segít az önmegismerésben, a tudattalan feltárásában. A fogyasztó hullámzó hangulatváltozásokat, nevetőrohamot, figyelmi– és emlékezeti zavarokat tapasztalhat. Használata során viszonylag gyakoriak a kellemetlen élmények („bad trip”) és a flashback jelensége – a használók 20-30%-a tapasztal ilyet -, hosszútávon pedig nem ritka a szorongásos zavarok kialakulása. Néhány esetben maradandó személyiségváltozást pszichotikus állapotot is leírtak.
A hallucinogén hatások a szerotonin-receptorokon kifejtett hatásával magyarázhatóak, ezeken kívül például még dopamin és noradrenalin receptorokon fejt ki – lényegesen gyengébb – serkentő hatást. Utóbbi hatása hozzájárul ahhoz, hogy emeli a pulzusszámot. Kimutatták azt is, hogy közvetve növeli az oxitocin szintjét a vérben, ami magyarázhatja a szerhasználók által gyakran tapasztalt érzelmi nyitottságot.
Animáció: Az LSD hatásmechanizmusa
Animáció: Az LSD hatásmechanizmusa
Az LSD felezési ideje a szervezetben 3–4 óra, a máj enzimjei átalakítják, az így keletkezett anyagot a vese választja ki. A folyamat lassú, ezért a vizeletből napokkal a fogyasztás után is kimutatható.