Absztinencia: a szerfogyasztás mellőzése. Általában az alkohol kapcsán használt kifejezés (absztinens= nem iszik szeszes italt).
Addikció: lelki függőség, szenvedélybetegség. Drogfüggőségről beszélve: erős késztetés az ismételt szerhasználatra, sóvárgás a szer után. Kialakulhat fizikai függőség nélkül is.
Addiktív: függőséget okozó (pl. szer). A függőséget kiváltó hatás, vagyis az addikciós potenciál különböző mértékű lehet.
ADHD: A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) egy neurológiai fejlődési rendellenesség, jellemzője, hogy a figyelem – a magasabb szintű feldolgozásra kerülő érzékszervi információk szűrése/fókuszálása – nem működik megfelelően.
Agonista: egy receptor működését serkentő szer. Kötődhet az endogén ligandummal azonos kötőhelyre (kompetitív, versengő) vagy másik kötőhelyre.
Agytörzs: a nyúlvelőből, a hídból és a középagyból álló szerkezet. Létfontosságú életműködésekért (légzés, vérkeringés) felelős idegsejtcsoportok találhatók itt. Az agytörzs számos nem tudatosuló reflexműködésért felelős, illetve az információk alacsonyabb szintű feldolgozásáért. Az agytörzsből aktiváló, serkentő pályák indulnak a nagyagy felé, így a nagyagy működését, pl. az éberségi szintet is erősen befolyásolja.
Akut: gyorsan kialakuló, hirtelen, heves (pl. mérgezés, túladagolás, elvonás).
Alkaloida, alkaloid: általában növényekben, gombákban megtalálható, nitrogéntartalmú, bázikus (alkalikus) kémhatású anyagcseretermékek. Sok közülük az idegrendszer működését befolyásolja.
Allél: génváltozat, ugyanazt a fehérjét kódoló génnek a különböző változatai.
Amigdala: mandulamag, a nagyagyban a hippokampusz szomszédságában helyezkedik el. Fő szerepe az érzelmi reakciók szervezése, annak eldöntése, hogy egy környezeti ingernek milyen érzelmi töltete van (pozitív, negatív, nincsen).
Amnézia: emlékezetkiesés. Több fajtája létezik, pl. amikor valaki új emlékeket nem tud eltárolni, vagy amikor már eltárolt, régi emléknyomok tűnnek el.
Anesztetikum: érzéstelenítőszer, sebészeti altatószer.
Antagonista: egy receptor működését gátló szer. Kötődhet az endogén ligandummal azonos kötőhelyre (kompetitív, versengő) vagy másik kötőhelyre.
Anxiolitikum, anxiolitikus hatás: szorongásoldó gyógyszer, szorongáscsökkentő hatás.
Axon: az idegsejt hosszabb nyúlványa, az információ továbbadásáért felel. Az akciós potenciál az axoneredési dombon alakul ki, és az axonon végigfutva az axonvégződés, a végfácska felé terjed. Az axon lehet csupasz vagy velőshüvellyel burkolt.
Biotechnológia: olyan módszer, amikor élőlények, pl. élesztőgombák vagy baktérium segítségével állítanak elő bizonyos vegyületeket, pl. citromsavat, inzulint.
Bipoláris zavar: olyan mentális zavar, melynél depressziós (lehangolt) időszakok és abnormálisan felfokozott hangulatú (mániás) időszakok váltogatják egymást. Régebbi neve: mániás depresszió.
Citokróm p450 enzim szupercsalád: a májsejtekben található enzimek, melyek sokféle szervezetidegen anyag (gyógyszerek, pszichoaktív szerek) biológiai átalakítását, lebontását végzik. Az enzimfehérjék működési sebessége, hatékonysága genetikai okokból különbözhet, hiszen különféle allélok különböző izoformákat kódolnak. Az enzimek működése függhet az életkortól, egészségi állapottól, és különféle anyagok is serkenthetik (enzimindukció) vagy gátolhatják.
Date rape drug: erőszak-drog, olyan szer, melyet az áldozat tudtán kívül csempésznek az italába, hogy elkábítsák, és szexuális erőszakot kövessenek el rajta. Ezek a szerek jellemzően gyorsan ható bódítószerek és emlékezetkiesést is okoznak.
Demencia: agyi idegsejtek pusztulása miatt bekövetkező elbutulás, a kognitív funkciók jelentős romlása. Az emlékezésen, gondolkodáson kívül az érzelmek, társas működések is károsodnak.
Dendrit: az idegsejt rövidebb nyúlványa, az információ fogadásáért felel. Bizonyos agyi idegsejtek esetén felületnagyobbító képletek (dendrittüskék) vannak rajta, ahol a szinapszisok kialakulnak.
Dependencia: fizikai függőség. A hozzászokás miatt a szervezet, és/vagy az idegrendszer már csak a szer ismételt bevitele esetében működik normálisan.
Depresszáns: a központi idegrendszer működését gátló szer. Csökkenti az éberséget, nyugtató, szorongásoldó, bódító, altató hatása van. Pl. alkohol, opiátok.
Depresszió: egyéb okból nem indokolt, hosszan tartó, lehangoltsággal, motiváció-hiánnyal járó mentális zavar. Gyógyszeresen antidepresszánssal kezelhető.
Diszfória: az eufória ellentéte, nagyon rossz, negatív hangulat, lelkiállapot.
Dózis: a szervezetbe jutó szer-mennyiség.
Drog: olyan idegen anyag, melyet a szervezet nem épít be szerkezeti elemeibe és nem használ fel energiaforrásként, de megváltoztatja a szervezet működését. Nem a kábítószer szinonimája, bár gyakran használják ebben az értelemben.
Empátia: Embertársaink érzelmi állapotának átélése, tudatosulása, együttérző viselkedés. Azokat a szereket, melyek növelik az empátiát (pl. MDMA), empatogénnek nevezik.
Endocitózis: olyan transzportfolyamat, amikor a sejt által felvett anyag membránhólyagocskába csomagolódva jut be a sejtbe.
Endogén: a szervezetben természetes módon jelen lévő anyag. Pl. endogén ligandum = az a transzmitter, ami a receptorhoz normális esetben kötődik.
Enzimindukció: bizonyos anyagok növelik a metabolizáló enzimek génjeinek átíródását, így azok aktivitása nő, a szervezetidegen anyagok átalakítása, lebontása gyorsul. Egy enzimindukciót előidéző anyag így a saját lebomlását gyorsítani tudja, de más anyagok metabolizmusát is befolyásolja.
Epilepszia: görcsrohamokkal járó betegség, melyeket az idegsejtek túlaktiválódása, túlzott összehangolódása okoz. Roham egyébként egészséges emberben is kialakulhat bizonyos szerek vagy elvonásuk hatására. Görcsgátlókkal/antiepileptikumokkal kezelhető.
Eufória: erős pozitív érzelem, boldogságérzet, amely az ezt kiváltó viselkedésforma megerősítéséhez vezet.
Explicit memória: tudatosan felidézhető emléknyom, pl. adatok, események.
Felezési idő, féléletidő (biológiai): az az időtartam, melynek során az anyag koncentrációja a vérben a felére csökken.
Feszültségfüggő ioncsatorna: olyan membránfehérje, mely bizonyos membránpotenciál-értéknél nyílik ki és bizonyos típusú ionokat enged át a membránon, a koncentrációkülönbségnek megfelelően.
Gliasejt: az idegrendszer fontos alkotóelemei az idegsejtek mellett. Több különböző feladatot ellátó típusa van: az axonokat burkoló velőshüvelyek kialakításában vesznek részt; az idegsejtek, szinapszisok működését támogatják, szabályozzák; az agy védekező-, immunműködéseit látják el stb.
Hallucináció: tévképzet. Nem létező dolog látása, hallása.
Hallucinogén: hallucinációkat, tévképzeteket előidéző szer. Az érzékelési folyamatokat megváltoztatja, illúziókat, különös érzékelési élményeket okoz. Pl. LSD.
Hipotalamusz: a köztiagy része, a hormonrendszer és a vegetatív működések legfelsőbb szintű szabályozója.
Hippokampusz: a halántéklebenyben mélyen elhelyezkedő kérgi terület, amelynek az emléknyomok bevésésében van fontos szerepe, az explicit memória esetén. Ez az agyterület a térbeli tájékozódáshoz is nélkülözhetetlen.
Homeosztatikus: a test működőképességét fenntartó, létfenntartó. Pl. ilyen működés az evés.
Implicit memória: nem tudatosan felidézett emléknyom, pl. szokások.
Infarktus: vérerek elzáródása miatt bekövetkező, akár szövetelhalással járó oxigénhiányos állapot, a szív koszorúereit vagy az agyat érintheti (utóbbi a sztrók, szokták agyi érkatasztrófának is nevezni).
Inhaláció: belégzés, ilyen módon vihetők be a szervezetbe gáznemű, illékony anyagok, finom porok. A szer a tüdőből, vagy a légutak, pl. orrüreg nyálkahártyáján keresztül szívódik fel.
Inszomnia: álmatlanság. Elalvási nehézséggel, gyakori felébredésekkel, felszínes alvással járó alvászavar.
Izoforma: ugyanannak a fehérjének különböző formái, melyet különböző allélok kódolnak.
Izomrelaxáns: izomlazító hatású szer, az izomtónust csökkenti.
Kábítószer: jogi fogalom, az adott országban tiltott tudatmódosító szerekre használják. Nem feltétlenül „kábítanak”, vannak köztük serkentő hatásúak is.
Klinikai vizsgálat, klinikai kutatás: egy hatóanyagnak (pl. gyógyszerjelölt vegyület) nagyszámú emberi önkéntesen zajló, szigorúan szabályozott hatásvizsgálata.
Kóma: az agyműködés súlyos károsodását jelző tartós, eszméletlen állapot, amelyben a beteg nem ébreszthető fel, nem reagál sem fájdalomra, sem külső ingerekre.
Kogníció: a gondolkodási folyamatok összessége. Ide tartozik többek között az érzékszervi információk feldolgozása, értelmezése, tanulás, emlékezés (memória), figyelem, érvelés, döntéshozatal, nyelvi készségek, térbeli tájékozódás.
Konszolidáció: az emléknyomok megerősödése a memóriában.
Krónikus: hosszantartó, tartós (pl. fájdalom, mérgezés, szarhasználat).
LD50 érték: lethal dose 50%, közepes halálos dózis érték. Az a szervezetbe bevitt mennyiség egy anyagból, amely a kísérleti alanyok 50%-ának halálát okozná. Szokták testsúlykilogrammra vonatkozóan megadni, vagy az adott faj átlagos testsúlyú egyedére vonatkoztatva.
Libidó: szexuális vágy.
Ligandum, ligand: fehérjékhez, pl. enzimekhez, receptorokhoz specifikusan kötődő anyag.
Membránpotenciál: a sejthártya két oldala között mérhető feszültség.
Metabolizmus: a gyógyszertanban/méregtanban ez a fogalom egy szervezetidegen anyag enzimek segítségével történő átalakulását jelenti. Tágabb értelemben a metabolizmus általánosságban anyagcserét jelent.
Monoaminok: olyan transzmitterek, melyek egy aromás gyűrűhöz kapcsolódó aminocsoportot tartalmaznak. Ide tartozik a dopamin, noradrenalin, szerotonin.
Motiváció: cél-orientált viselkedést kiváltó állapot pl. éhség. A motivált viselkedés (pl. evés) eredményeképpen a motiváció átmenetileg megszűnik, az egyedben jutalom-érzés alakul ki (pl. jóllakottság).
Na+-K+-pumpa: az ionpumpák egyik típusa, mely a koncentrációkülönbség ellenében, ATP energiájának a felhasználásával Na+-ionokat pumpál ki, és K+-ionokat pumpál be a sejtbe.
Narkolepszia: napközbeni hirtelen elalvással, gyakori éjszakai felébredésekkel járó alvászavar.
Neurotoxikus: az idegrendszert károsító (mérgező anyag).
Nonverbális: a nonverbális kommunikáció az információátadás azon módjainak összefoglaló neve, ami nem a szavak konkrét jelentésén alapul. Ilyen például a hanglejtés, arcjáték (mimika), testtartás stb.
Orális: szájon át történő (bevitel, adagolás), latinul per os, az os=száj szóból származik. A szer a bélcsatorna, esetleg a gyomor falán át szívódik fel.
Oszcilláció: ritmikus elektromos mintázat, hullám, melyet több-kevesebb idegsejt összehangoltan történő membránpotenciál-változásai hoznak létre.
Paraszimpatikus: a vegetatív idegrendszer egyik ága, melynek aktiválódásakor a szervezet „pihenő”, energiaraktározó, regenerálódó állapotba kerül. Pl. a szívritmus, vérnyomás, légzésszám csökken, a bélcsatorna vérellátása nő, a pupilla szűkül.
Peptid: néhány aminosavból álló molekula.
Poszttraumás stressz-szindróma (PTSD): traumatikus élmény hatására kialakuló mentális zavar, amikor bizonyos körülmények, ingerek hatására felidéződik a trauma és az azzal járó stresszreakció (tünetei lehetnek visszatérő rémálmok is, szorongás is).
Prefrontális kéreg (PFC): az agykéreg homloklebenyben elhelyezkedő része, amelynek szerepe van a munkamemóriában, a viselkedési válaszok, döntések kialakításában. Középvonali területe az agy jutalmazó, motivációs hálózatának része. Sokáig fejlődő agyterület, csak fiatal felnőttkorban éri el teljes érettségét.
Pszichoaktív szer (pszichotróp szer): az agyműködés befolyásolására képes kémiai anyag, melyek az idegsejtek közötti információátvitelre hat. Többségük nem tudatmódosító hatású és nem okoz függőséget, tehát nem addiktív.
Pszichostimuláns, stimuláns: a központi idegrendszer működését serkentő szer. Növeli az éberséget, a figyelem-koncentrációt, a motivációt, élénkítő hatása van. Ide tartozik a nikotin, a koffein és az illegális pszichostimulánsok, pl. kokain, amfetamin.
Pszichózis, pszichotikus zavar: téveszmékkel, hallucinációkkal, paranoiával járó tünetegyüttes. A skizofrénia jellemző velejárója, de bizonyos szerek is kiválthatják.
Reakcióidő: egy érzékszervi ingerre adott mozgásos/beszéd-válaszig eltelt idő.
Receptor: olyan fehérjemolekula, melyhez egy hírvivő molekula (idegi átvivőanyag vagy hormon) specifikusan kapcsolódni képes, és ez szerkezeti, működésbeli változásokat indít el a receptort hordozó sejtben.
Reflex: kulcsinger hatására bekövetkező válaszreakció, legalább egy érző és egy mozgató idegsejt alkotta reflexív szükséges a kialakulásához.
Retrográd: =Visszafelé irányuló. Neurotranszmisszió esetében azt jelenti, hogy az információ „visszafelé”, a posztszinaptikus végződésről terjed a preszinaptikus végződésre. A retrográd transzmitter a posztszinaptikus végződésben keletkezik és onnan szabadul fel, jellemzően nem csomagolódik hólyagocskákba, és nem tárolódik. A szinaptikus résen átdiffundálva a preszinaptikus végződésen lévő receptorokhoz köt, így a preszinaptikus sejt működését befolyásolja.
Skizofrénia: súlyos mentális zavar, magyarul tudathasadásnak is nevezik. Tünetei a pszichózis (téveszmék, hallucinációk, paranoia) és a depressziós időszakok, motiválatlanság, érzelmi zavarok.
Stressz: potenciálisan káros hatás, amire a szervezet a stresszreakcióval válaszol. A stresszhatás lehet fizikai, kémiai, biológiai, vagy akár idegrendszeri, lelki megterhelés. Az enyhe, rövid ideig fennálló stresszhatás jótékony lehet, növeli a szervezet védekezőképességét, de a hosszan tartó stressz egészségkárosító hatású.
Stresszreakció: a szimpatikus idegrendszer stressz által kiváltott gyors aktivációja („fight or flight”, „üss vagy fuss”), ami adrenalin és kortizol („stresszhormonok”) felszabadulásához vezet.
Szedatívum: nyugtatószer, az éberséget csökkentő szer. Ide tartoznak pl. az altató-nyugtató gyógyszerek és az opiátok.
Szenzitizáció: = érzékenyítődés. Az a jelenség, amikor egy szer ismételt fogyasztásakor a hatás egyre nő, tehát alacsonyabb dózis is kiváltja a hatást. Háttere nem teljesen ismert, okozhatja a szer célpontjául szolgáló receptorok érzékenységének növekedése, vagy az aktivált idegsejthálózat megváltozása.
Szimpatikus: a vegetatív idegrendszer egyik ága, melynek aktiválódásakor készenléti, „küzdj vagy menekülj” válasz jön létre. Pl. a szívritmus, vérnyomás, légzésszám nő, a vázizmok vérellátása nő, a pupilla tágul. A reakcióban szereplő fontos transzmitter a noradrenalin, és a mellékvesevelő hormonja, az adrenalin.
Szinapszis (kémiai szinapszis): az idegsejtek között az információátadást szolgáló speciális szerkezet. Részei a preszinaptikus végződés, a szinaptikus rés és a posztszinaptikus végződés. A preszinaptikus végződésből felszabaduló átvivőanyag a posztszinaptikus végződésben lévő receptorokhoz kapcsolódik.
Szinaptikus hólyagocska (vezikula): az axonvégződésben (preszinaptikus végződésben) található membránnal határolt hólyag, amely átvivőanyagot, neurotranszmittert tartalmaz.
Szinaptikus rés: a preszinaptikus és a posztszinaptikus idegsejt sejthártyája közötti térrész a szinapszis területén. A kibocsátott átvivőanyag ezen keresztül jut el a receptorokig diffúzióval.
Szintetikus: mesterségesen, kémiai módszerekkel előállított (anyag).
Szociális, pl. szociális viselkedés: a biológiában a társas viselkedésekre használt fogalom. A fajon belüli, fajtársakkal történő kölcsönhatások (interakciók) tartoznak ide. Szociális szorongás: embertársainkkal történő kommunikációtól, társasági események kapcsán jelentkező szorongás.
Szorongás, szorongásos zavar: indokolatlan mértékű/kórosan hosszú ideig jelentkező félelmi reakcióval járó mentális zavar. Gyógyszeresen szorongásoldóval, anxiolitikummal kezelhető.
Tályog: gennyel telt üreg a szövetben, amelyet bakteriális fertőzés okoz.
TD50 érték: therapeutic dose 50%, közepes terápiás dózis érték. Az a legkisebb szervezetbe bevitt mennyiség egy gyógyszerből, amely a kísérleti alanyok 50%-ánál gyógyító hatású.
Terápiás ablak: egy gyógyszernél az a vérben mérhető koncentráció-tartomány, amelynél a gyógyszer már hatásos, de komoly mellékhatások még nem jelentkeznek.
Tolerancia: hozzászokás. Az a jelenség, amikor egy szer ismételt fogyasztásakor a hatás egyre csökken, emiatt ugyanannak a hatásnak az eléréséhez magasabb dózis szükséges. Hátterében a szer célpontjául szolgáló receptorok számának/érzékenységének csökkenése áll vagy az, hogy a szer gyorsabban bomlik le a szervezetben.
Törzsdúcok: az agykéreg alatt elhelyezkedő idegsejtcsoportok (magok) összessége, amelyeknek fontos szerepe van a mozgásszabályozásban, a jutalmazásban és az implicit memória kialakulásában. Közéjük tartozik pl. a nucleus accumbens.
Transzmitter, neurotranszmitter: kémiai hírvivő anyag, mely a preszinaptikus sejt axonvégződéséből felszabadulva, majd a posztszinaptikus sejten receptorokhoz kötődve válaszreakciót indít el: ez leggyakrabban a posztszinaptikus sejt membránpotenciál-változása. Az átvivőanyagoknak többféle receptora van, ezek akár ellentétes hatásúak is lehetnek.
Transzporter fehérje: bizonyos anyagokat a sejthártyán átszállító membránfehérje. Ilyenek például az átvivőanyagokat a szinaptikus résből visszavevő transzporterek, de a tápanyagokat a sejtekbe felvevő fehérjék, pl. glükóztranszporter is.
Trombózis: vérrög okozta elzáródás az erekben.
Vegetatív idegrendszer: idegrendszerünknek a belső szervek működését szabályozó része. Két ága a szimpatikus és a paraszimpatikus rendszer.
Velőshüvely: az axon körül gliasejtekből kialakuló hüvely, melynek szerepe az axonon az elektromos jel vezetésének a gyorsítása. A velőshüvellyel burkolt szakaszok elektromos szempontból szigetelő tulajdonságúak, az elektromos jel így a köztük lévő csupasz sejthártyaszakaszok (ún. Ranvier-féle befűződések) érintésével, „ugráló” vezetéssel terjed tova.
Vér-agy gát: az agyszövet és a vér közötti szabályozott anyagáramlást biztosító szerkezet, a hajszálereket bélelő hámsejtek és a hajszálereket burkoló asztrocita végtalpak alkotják. Védi az agyat az idegen anyagoktól, és állandó környezetet biztosít az idegsejteknek.
VTA: ventralis tegmentalis area, dopamintermelő sejteket tartalmazó középagyi terület, amely az agyi motivációs, jutalmazó hálózatnak és a függőség kialakulásának kulcsszereplője.