Az ember által termelt hulladékok eltávolításának és a hulladékok kezelésének számos módja létezik, ezzel foglalkozik a hulladékgazdálkodás, amely különböző alapelvek nyomán működik.
A megelőzés alapelve szolgálja leginkább a környezet és természet védelmét: a környezet használatát úgy kell(ene) megszervezni és környezetünket használni, hogy az minél kisebb környezetterheléssel és igénybevétellel járjon, lehetőleg megelőzve a környezetszennyezést és környezetünk bármilyen irányú károsodását.
Így elővigyázatossággal és takarékossággal kell igénybe venni forrásainkat, csökkenteni kell a keletkező hulladékok mennyiségét, lehetőleg törekedve az újrahasznosításra is. „A fentieken túl, mindenkinek kötelessége közreműködni a természeti értékeket és területeket érintő veszélyhelyzetek és károsodások megelőzésében, a károk enyhítésében.” (Bibók, 2006).
Rendelkezésre állnak jogi szabályozó eszközök is (engedélyek, szakhatósági hozzájárulás, természeti állapotfelmérés, Natura határbecslés), amelyek eredendően a megelőzésre irányulnak, azonban szükség esetén szigorú szabályozást is lehetővé tesznek. Így jogszabályaink a mindennapi tevékenységekre való hatásukkal befolyást gyakorolnak a környezet állapotára is. A természetvédelem nem korlátozódhat csak bizonyos objektumok védelmére, hiszen azok komplex rendszerek részei, így teljes ökológiai lehetőségeket és potenciáljukat is figyelembe kell venni. A megelőzés, mint a környezet és természetvédelem első alappillére, valójában társadalmi tevékenységet igényel.
A papírt, a műanyagot, fémet és az üveget több helyen szelektív szemétgyűjtő szigeteken gyűjtik. Ezzel nem csak a környezetünket óvhatjuk, de még a lakásban felgyülemlő hulladéktól is megszabadulhatunk.
Érdemes lehet akár külön szemetest beszerezni a különböző típusú szelektív szemétnek, mert sokkal nagyobb kellemetlenséget okozhat az, ha a szemetes előtt állva az esőben kell szétválogatni a papírt a műanyagtól, minthogy eleve egy külön zacskóba gyűjtsük. Amire mindenképp figyelnünk kell, hogy ezek ne legyenek szennyezettek ételmaradékkal, zsírral vagy vegyszerekkel. Illetve érdemes lehet a használt elemeketis külön egy dobozba gyűjteni, mert ezek leadására több kisebb lerakó hely is üzemel (16. kép).
16. kép. Üvegben gyűjtött használt elem és halmozódó papírszemét (fotó: Kiss Boglárka)
Ne öntsünk ki vegyszereket, ne hagyjuk szanaszét a fémhulladékot! Rengeteg példát lehetne hozni, de a fontos, hogy tisztába legyünk az egyéni felelősségünkkel, és hogy ez milyen hatást gyakorolhat nem csak a környezetünkre, hanem az embertársaink életére is. Helyesen gyűjteni a hulladékot, majd megfelelően tárolni és felhasználni sokkal kevesebb erőforrást és áldozatot igényel, mint utólagosan a károk mérséklése. (ld. bővebben még 6. fejezet: Felelős cselekvés formái címszó alatt).
Környezetünk „tisztántartásának” egyik alappillére képződő szennyvizeink tisztítása is.
Szennyvizek típusai:
1. Kommunális szennyvíz, amelyben a felmosóvíz, mosóvíz, fürdővíz, ételmaradék, széklet, vizelet stb. található. Fő jellemzője a nagy mennyiségű szervesanyag-tartalom, és a nagy tömegű mikroorganizmus. Kétféle problémát jelenthet: részben a szennyvízben a szerves anyagok bomlása során lecsökken a víz oldott oxigén tartalma, részben a mikroorganizmusok közvetlen fertőzési veszélyt jelentenek.
Mit tartalmaz?
Hatalmas baktérium tömeget, bomló fehérjéket, növényi maradványokat (pl. cellulózt), zsírt, felületaktív anyagokat, ureát, gyógyszermaradványokat, nehézfémeket, mosószer maradványokat stb. – és gyakorlatilag bármit, ami az emberi felhasználás után „marad”.
2. Ipari és mezőgazdasági szennyvíz, amely összetétele üzemenként változhat. Tisztításuk az adott üzemnek megfelelően speciális feladat, ezen szennyvizekkel a jelen keretek között nem foglalkozunk.
Kommunális szennyvizek tisztítása:
Cél: A szennyvíz megtisztítása, hogy az így keletkezett víz természetes befogadó helyekre kerülhessen. Mivel a kommunális szennyvizek nagy mennyiségű szerves anyagot tartalmaznak, ezek lebontása nagyon fontos, emellett a káros/toxikus anyagok lehetséges eliminálását és a kórokozók elpusztítását is lehetőség szerint el kell végezni. A kommunális szennyvíztisztítás általános sémáját a 12. ábra mutatja be:
12. ábra. Kommunális szennyvizek tisztításának sematikus ábrája.
Biológiai kezelés – aerob eljárások: célja a szerves anyagok (szénhidrátok, fehérjék, zsírok stb.) minél jelentősebb lebontása aerob körülmények között. A folyamat során kisebb molekulák, széndioxid, ammónia stb. is termelődnek. Ülepítés során iszap képződik, amelyet ülepítenek (még mindig magas szerves anyag tartalommal).
Aktivált iszapos eljárás:
Az eljárás során flokkulumok képződnek, amely egysejtűek, kis állatok, fonalas baktériumok, gombák együttese. A baktériumközösség jelentős tagja: pl. Zoogloea ramigera amelyre aktív oxidatív anyagcsere és a lebontható szerves anyagok széles spektruma jellemző (Palleroni, 1992). -. Ezt folyamatosan keverik, levegőztetik és keringetik a kezelőmedencékben, hogy elősegítsék a szerves szén baktériumok általi oxidációját.
Csepegtetős módszer:
Ezen módszernél a szennyvizet a nagy fajlagos felületű szilárd hordozó (pl. szikladarabok, zeolit stb.) tetejére permetezik, ami lassan áthalad ezen a vastag rétegen (amely akár 2 m is lehet). A szennyvízben lévő szerves anyagok a sziklákhoz adszorbeálódnak, a mikroorganizmusok pedig a nagy, szabadon lévő hordozó felületeken növekednek és élőbevonatokat (biofilmeket) képeznek – ezeken belül történik meg a szerves anyag degradációja.
Ammónia eltávolítása: több lépésben valósul meg. Aerob medencékben nitrifikáló baktériumok (aerob légző szervezetek, ammóniát és/vagy nitritet oxidálnak) és anaerob medencékben denitrifikáló baktériumok (nitrát légzők) segítségével. Ennek eredménye molekuláris nitrogén lesz, amely már a légkörbe távozhat. Később a foszfor eltávolítása kémiai úton vagy egyéb mikroszervezetek anyagcseréjének felhasználásával (pl. Accumulibacter phosphatis)történhet.
A szervesanyagok anaerob lebontását a 13. ábra mutatja be.
13. ábra. Szerves anyagok lebontása anaerob körülmények között.
A 17. képen tisztított szennyvíz látható.
17. kép. Tisztított szennyvíz egy budapesti szennyvíz tisztítóban (Fotó: Tóth Erika)
Szennyvíziszap kezelése során cél a tisztítás során keletkezett iszap mennyiségének csökkentése, kórokozó és fakultatív kórokozó szervezetek elpusztítása, esetleges agráripari hasznosítás, biogáz termelés.
Biogáz: anaerob körülmények között képződött gázkeverék, amelynek fő komponense a metán (metanogén baktériumok termelik).