Sokféle érzelem létezik, vannak kísérletek ezek osztályozására, az ábra ennek egyik példája.

Az érzelmi reakcióknak az állatvilágban is fontos szerepe van: ébresztő funkciója révén felkészíti a szervezetet a várható kihívásra, a kiváltó ingereknek megfelelő, specifikus viselkedést készít elő, valamint a nonverbális kommunikáció része (mimika, testtartás).

A legtöbbet vizsgált érzelem a félelem. Jellemző rá az adrenalin szint emelkedése (hormonális válasz), a pulzus emelkedése, elsápadás (vegetatív válasz), jellemző arcjáték és testtartás (viselkedési válasz). Más érzések okozhatnak hasonló és eltérő hatásokat is, például az örömtől is nő a pulzus, a szégyenérzet viszont elpirulást okoz.

Vannak érzelmileg „aktív” környezeti ingerek, ezek egy része velünk született módon vált ki érzelmeket – például a fájdalom -, míg más részük asszociatív tanulás következtében válik érzelmileg „aktívvá”. Az érzelmi memória és az érzelmi reakciók szervezése a limbikus rendszer egy részéhez, az amigdalához köthető. Az amigdala határozza meg az ingerek érzelmileg szignifikáns voltát és szignifikáns inger esetén szervezi az érzelmi reakciót.

Általában megkülönböztetnek ún. alap érzéseket: félelem, düh, szomorúság, boldogság, utálat, szeretet; valamint komplex érzéseket: empátia, büszkeség, szégyen, bűntudat stb. Utóbbiak jellemzően szociális interakciók következményei.

A jó hangulathoz többféle neurotranszmitter járulhat hozzá:

• dopamin: sikerélmény, a cél elérése
• oxitocin: „ölelés drog” – pozitív szociális interakciók, szeretet, barátság, bizalom, biztonság, nyugalom
• szerotonin: büszkeség, elismerés, hűség, (a legtöbb antidepresszáns szerotonin visszavétel gátló)
• endorfinok: erőfeszítés során szabadulnak fel („runner’s high’), fájdalomcsillapító

Az agy legfontosabb átvivőanyagai