Láthatatlan szövetségeseim

Bélidegrendszer A bélidegrendszer és a központi idegrendszer szövetsége Szövetségük előnyei

A mikrobiom

A mikrobiom a szerveinkben és testnedveinkben (nyál, gyomornedv, bélnedv) élő prokarióta élőlények és eukarióta egysejtűek közössége – régi neve bélflóra, modern megnevezése mikrobióta. Régebbi becslések szerint az emberi mikrobiomot körülbelül tízszer annyi sejt alkotja, mint magát az emberi testet. Ugyanezt az arányt egy 2016-os tanulmány közel 1:1-re módosította, de még így is elmondható, hogy egy 70 kg-os testtömegű felnőtt szervezete nagyjából 4×10¹³ számú nem emberi sejtnek, több, mint 1000 fajnak ad otthont. Ez más megközelítésben azt jelenti, hogy a baktériumok a 70 kilogrammos test tömegéből 0,2 kg-ot (200 grammot) tesznek ki, ami a testtömeg 0,3%-a.
A tápcsatornában élő mikrobiom neve bélmikrobiom. A következő táblázat adatai szerint a bélcső mikrobiomjának nagyságrendje (a mikroorganizmusok száma) a gyomorban és a vékonybél kezdeti szakaszában a legkisebb (a gyomornedv fertőtlenítő hatásának köszönhetően), és a vastagbélben a legnagyobb. A széklet tömegének 40-60 %-át a mikrobiom alkotói teszik ki.

A bélrendszer mintegy 250-400 m²-es felületen érintkezik a külvilággal (bélcsőüreggel), és ha a kölcsönhatások méretét becsüljük, gondolni kell arra, hogy naponta többször kerül bele táplálék.

TUDOM-E?
A bélmikrobiom összetétele nagy mértékben változik az ember első életévében, és a bélben ekkor kialakuló életközösség meghatározó lehet az ember élete végéig. Ugyan a bélmikrobiom kialakulása már a szülés folyamán megindul, a legnagyobb változások később történnek.
A kezdeti baktérium közösség jellegét a szülés / születés menete határozza meg, azaz az, hogy annak módja hüvelyi (természetes út) vagy császármetszés volt. Császármetszés esetén az újszülött szervezete nem lép kapcsolatba a hüvelyben található baktérium közösséggel, így nem indul be a bélcsőben való megtelepedés. A hüvelyi úton történő szülés eredményeképp az újszülött bélmikrobiomja hasonlít az anya hüvelyét benépesítő baktériumközösségek összetételére (javarészt Lactobacillus, Prevotella és Sneathia baktériumok alkotják). Császármetszés esetén az újszülött bélmikrobiomja leginkább az anya bőrén megtalálható baktériumközösség összetételét idézi (Staphylococcus, Corynebacterium és Propionibacterium dominálja).
A kezdetleges bélmikrobiom kialakulását befolyásolja a sajnos aránylag gyakori koraszülöttség is: ez esetben a szervrendszerek nem megfelelő fejlettsége és a kórházi kezelés során esetlegesen használt antibiotikumok miatt sérülhet a baktériumközösség természetes és egészséges fejlődése.
A későbbiekben a születéssel kialakuló kezdetleges bélmikrobiom alapvetően két meghatározó összetételbéli változáson megy át. Az első módosulás a szoptatás beindulásával kezdődik, hiszen az anyatejben található probiotikumok által baktériumok jutnak az újszülött emésztő csatornájába. A második nagyléptékű változás a szoptatásról szilárd étrendre áttéréskor történik. Ekkor a bélmikrobiom összetettebb lesz, egyre jobban hasonlítani kezd egy felnőtt bélmikrobiomjához.
A bélmikrobiom összetétele az immunrendszer fejlődését és működését is befolyásolja: egyes fehérvérsejtek (segítő T-sejtek) fejlődéséhez ugyanis elengedhetetlen a rövid láncú zsírsavakat termelő baktériumok jelenléte, és ha ezek hiányoznak vagy nem megfelelő mennyiségben vannak jelen, a T-sejt képzés, és ezzel együtt az érintett immunválaszt szabályozó folyamatok zavart szenvednek.

Két dudás egy csárdában

A tápcsatorna falában azonosítható egy olyan ideghálózat, ami a bélcső szervezetből való kiemelése után is képes olyan feladatok megszervezésére, mint a bélnedv termelésének beindítása és a bélperisztaltika. Mivel abban a szervben helyezkedik el, aminek a működését irányítja, bélidegrendszer a neve.
A bélidegrendszer már a csalánozókban megjelent, és felépítése, szerveződése a törzsfejlődés során nem változott: benne az idegsejtek idegdúcokat és a dúcokat összekötő hálózatot alkotnak – emberben a nyelőcső alsó harmadától a végbélnyílásig, beleértve az epeutak és a hasnyálmirigy területét is. Jellemzője, hogy benne az idegsejtek a dúcoknál nagyobb csoportosulást nem hoznak létre, a központosulás tehát kismértékű. Ezzel ellentétben, az evolúció során később (a laposférgekben) megjelent idegsejthálózat neuronok csoportosulásával központi idegrendszert (gerincvelő és agyvelő) alkotott (emberben több milliárd idegsejt részvételével). Az emberi bélidegrendszerben nagyjából 10⁸ nagyságrendű neuron van, ami megfelel a gerincvelő szürkeállományában helyet foglaló idegsejtek számának. Mindkét idegrendszernek vannak reflex-körei, amikkel képes a beidegzett szerveket önállóan működtetni.
A bélidegrendszer a bélcső falában két, egymással kapcsolatban lévő idegfonatot hoz létre. Ezek közül a bélüreghez közelebbi a bélhám alatt húzódik, és a bélhám enzim- és nyálkatermelő tevékenységét és a hám alatti erek átmérőjét szabályozza – ezzel az emésztést, a felszívást szolgálja, valamint befolyásolja a bélcső immunreakcióit is. A távolabbi hálózat a bélfal izomrétegei közé ágyazódik, és a bélmozgásokat (bélperisztaltikát) szervezi. A központi idegrendszer mindkét idegfonat önálló működésébe beleszólhat azoknak a környéki idegeknek a segítségével (lásd vegetatív idegrendszer), amik a bélcsövet érik el (ilyen a bolygóideg és számos gerincvelői ideg).
A bélidegrendszer ősibb, mint a központi idegrendszer (mely a környéki „nyúlványai” révén éri el a beidegzett szerveket), ezért a bélidegrendszert a szakirodalomban „első agynak” is nevezik (ebben az értelemben az agyvelőnk a „második agy”).

A duett három tagja

A két idegrendszert kölcsönös kapcsolatok kötik össze, amihez – harmadik szereplőként – a bélmikrobiom is csatlakozik. A szereplők között információk áramlanak, amik célja a másik fél működésének megváltoztatása. Az információk közvetítői lehetnek idegek, hormonok és más molekulák, úgynevezett faktorok.

1. A bélcső, pillanatnyi állapotának megfelelő hatóanyagokat termel, amik közül számos befolyásolja a mikrobiomot. Például az, hogy mit ettünk (milyen összetételű a béltartalom), hatással van a bélmikrobiom működésére (mit termel és mennyit) és összetételére (különbözik az összetétel egy változatos és rostban gazdag, illetve az egyoldalú, rostban szegény étrend esetén).
2. Ennek a fordítottja is igaz: a bélmikrobiom, összetételének megfelelően, más-más hatóanyagokat (faktorokat) termel, amik befolyásolják a bélcső falának tulajdonságait. Ilyen tulajdonság lehet a bélhám hormontermelése, a bélfal korokozókkal szembeni átjárhatósága, a bélidegrendszer állapota (ne feledjük, ez szervezi „helyben” a bélfal minden működését) és az immunsejtek működése.

A fenti kapcsolatok úgynevezett tengelyek mentén valósulnak meg: a tengely neve az információáramlás irányát tükrözi. Létezik:

• mikrobiom-bélidegrendszer-agy tengely: ennek mentén a bélmikrobiom és a bélidegrendszer hat az agyműködésre;
• agy-bélidegrendszer-mikrobiom tengely: ennek mentén az agyműködés hat a bélidegrendszerre és azon keresztül a mikrobiomra.

A szövetség előnyei

A bélmikrobiom alkotók között vannak hasznosak, „kétarcúak” (körülményektől függően lehetnek károsak és hasznosak is) és károsak (például káros anyagcsere-termékeket termelők) is. A szervezetünkben való lét mindegyik számára előnyös, hiszen tőlünk mindhárom csoport tagjai táplálékot kapnak: még az utóbélben élőkhöz is eljutnak növényi rostok, amik számukra emészthetők. Azzal, hogy a tápcsatorna által biztosított élőhelyeket benépesítik, mindegyik részt vesz annak megakadályozásában, hogy idegen, a külvilágból származó faj telepedjen meg az emésztő rendszerünkben.
A hasznos bélmikrobiom alkotók a következőket nyújtják nekünk:

• segítik az emésztést, például olyan anyagokat termelnek, amik fokozzák a bélperisztaltikát;
• előállítanak számunkra A, B, C és K vitaminokat, köztük B12 és B9 vitamin (folsavat);
• a vastagbélbe jutott növényi rostokból olyan rövid szénláncú zsírsavakat termelnek, amik felszívódva jótékonyan befolyásolják
  • a szervezet cukor-háztartását és zsír anyagcseréjét,
  • az immunrendszer működését,
  • az agyműködést (viselkedést, hangulatot, memóriát).

Az, hogy mit eszünk, meghatározza azt, hogy milyen a béltartalmunk. Ez utóbbi közvetlenül befolyásolja a bélmikrobiom összetételét, ezzel a működését is. A mikrobiom faktorai hatással vannak a bélhám átjárhatóságára (milyen anyagok kerülnek be a bélüregből a szervezetbe), a bélidegrendszerre (ezzel a bélműködésre), a bélidegrendszeren keresztül pedig az agyunk működésére: a bennünk élő bélmikrobiom befolyásolja a hangulatunkat (vidám vagy búskomor), a viselkedésünket (milyen ételt kívánunk meg) és a szellemi képességeinket (mennyire tudunk koncentrálni, milyen hosszan tudunk valamire emlékezni). A mikrobiális faktorok mindezek mellett hatnak az immunrendszerünk működésére: vannak olyan betegségek, amiknek a tüneteit sikerült enyhíteni a beteg bélmikrobiomjának jótékony irányú megváltoztatásával (ilyenek a cukorbetegség, a magas vérnyomás betegség, az Alzheimer-kór).
Fordított irányban, az agyunk állapota (kiegyensúlyozottság, bármilyen hangulatzavar, stressz, éhségérzet) hatással van a bélcső működésére és ezzel a bélmikrobiomra is – ezzel a kör bezárul.
Összefoglalóan elmondható, hogy a bélmikrobiom döntő hatással van egész szervezetünk működésére, nem csak a fizikai, de a szellemi egészségünkre is.  Egyensúlyának felborulását (az egészségünkre káros fajok felszaporodását, a közösséget alkotó fajok, illetve egy-egy faj egyedszámának csökkenését) okozhatja

• fertőzés,
• egyoldalú, helytelen és / vagy hiányos táplálkozás,
• a bélcsatorna mozgásának zavarai (székrekedés vagy hasmenés),
• az alkoholfogyasztás és a dohányzás,
• az elhúzódó, fokozott stressz,
• egyes gyógyszerek (lásd antibiotikumok) hatása.

Egészségünk megőrzése, illetve visszaállítása érdekében törekednünk kell a jótékony hatású bélmikrobiom alkotók fennmaradásának támogatására, ha szükséges, a jótékony fajok vagy az egész közösség pótlására – természetes úton, táplálékok formájában vagy étrendkiegészítők, probiotikumok segítségével (lásd még testsúlykontroll).

 Save as PDF