Inhalálható pszichoaktív szerek
„Szipuzás”
Olyan belélegezhető (inhalálható) pszichoaktív anyagok illegális használatát nevezzük „szipuzásnak”, melyek vegyipari, háztartási vagy egyéb legális célokra készülnek, és ezért többnyire könnyen, olcsón elérhetőek. További „előnyük”, hogy jogilag nem minősülnek kábítószernek.
Depresszáns/Hallucinogén-szerű hatásuk van, gyors, rövid ideig tartó eufóriát, hallucinációt (aromás szénhidrogénekre jellemző) vagy bódultságot váltanak ki. Eufórikus hatásuk miatt gyorsan addikciót tudnak okozni.
Kémiai szempontból különböző anyagcsoportokba tartoznak, fizikai tulajdonságaik alapján gázok vagy illékony folyadékok:
- Szénhidrogének (nyílt láncú és aromás)
- toluol és xilol (ragasztókban, festékekben, festékhígítókban, folttisztítókban)
- propán, bután (öngyújtó utántöltőben, hajtógázként hajlakkokban, légfrissítőkben, dezodorokban)
- benzin (hexán és egyéb szénhidrogének)
- Halogénezett szénhidrogének
- halogénezett szénhidrogének (számítógép/billentyűzet-tisztító spraykben)
- Ketonok
- aceton (pl. körömlakklemosókban)
A szerhasználók a szereket közvetlenül a tartályból/flakonból lélegzik be, vagy zacskóba fújják/öntik, és a szájukhoz tartva mélyeket lélegeznek, esetleg rongyot/zsebkendőt itatnak át vele és az orrukhoz, szájukhoz tartják. A kéjgázt általában lufiba fújják és onnan lélegzik be. Különösen veszélyes a sprayket közvetlenül az orrba szájba fújni, mert az még fagyási sérüléseket is okozhat.
A szipuzás legnagyobb azonnali veszélye, hogy a szerek töményen belélegezve kiszorítják az oxigént a tüdőből, ami súlyos hipoxiát (alacsony véroxigénszintet) okoz. Az agy különösen érzékeny az oxigénhiányra, tartós szerhasználat idegrendszeri károsodásokhoz vezet. Extrém esetben fulladásos halál vagy hirtelen inhalációs szívhalál is bekövetkezhet. Az inhalánsok között számos vegyületnek direkt toxikus hatása is van.
Ezek az anyagok zsíroldékonyak, ezért könnyen bejutnak az agyba, ahol az idegsejtek membránjaiban halmozódnak fel. Megzavarják a sejtmembránok ioncsatornáinak, transzmitter receptorjainak működését.
A nyílt láncú (alifás) szénhidrogének – hexán (benzinben), propán, bután – elsősorban a perifériás idegeket károsítják, ami lassítja a reflexeket, és izomgyengeséget okoz.
Az aromás szénhidrogének – toluol, xilol, benzol (benzinben) – a kisagy és törzsdúcok károsításával okoznak mozgáskoordinációs zavarokat, emellett több rákkeltő anyag is van közöttük.
A halogénezett származékok – freon stb. – gátolják a légzőközpontot, görcskeltők és erősen májkárosító hatásúak.
Az acetont szintén használják szipuzásra, általában más anyagokkal keverten (pl. körömlakklemosóban). Az aceton gőze irritáló, légúti gyulladást válthat ki. Hosszútávon máj- és vesekárosodást okoz.
Egyéb inhalálható anyagok
Ezeknek a szereknek a használatát nem nevezzük „szipuzásnak”, bár használatuk módja hasonló. Addikciós potenciáljuk, toxicitásuk kisebb, mint a fenti szereknek, de ezek használata sem veszélytelen!
Popperek
A popperek az alkil-nitritek közé tartozó vegyületek, illékony folyadékok. Simaizom-ellazító hatásuk miatt erős értágítóként hatnak, enyhe eufóriát okozva. A maximális értágító hatás általában 30 másodpercen belül jelentkezik és 5-10 percig tart.
Az amil-nitritet az 1800-as évek végétől használták a szív oxigénhiányos állapotának (angina pectoris) orvosi kezelésére (a szív koszorúereinek tágításával javul a szív vérellátása). Később a nitroglicerin vette át a szerepét, ma már nagyon ritkán használják.
Utcai szerként a 70-es években, a diszkó-korszakban terjedt el. Gyakran dobják piacra őket légfrissítő, körömlakklemosó vagy egyéb név alatt, hogy kikerüljék a kábítószer-ellenes törvényeket. A „poppers” kifejezés a pukkanó hangból származik, amelyet akkor adnak ki, amikor az anyag üvegfioláit összetörik, hogy a gőzöket belélegezhetővé tegyék.
Az értágulat melegségérzetet (a bőr erei is tágulnak), a következtében kialakuló vérnyomásesés pedig szédülést, fejfájást, hányingert és hányást is okozhat. Más vérnyomáscsökkentő hatású szerrel együtt használva életveszélyes is lehet!
N2O
A dinitrogén-oxid (N₂O), közismertebb nevén kéjgáz, nevetőgáz, egy színtelen, édeskés szagú gáz, amelyet Joseph Priestley fedezett fel 1772-ben.
A gáz gyorsan népszerű lett a szalonokban, ahol „nevettető gázként” használták. Nevét – kéjgáz – is innen kapta, hiszen belélegezve önkéntelen nevetést, eufóriát és bódulatot okoz. Hamarosan felismerték orvosi jelentőségét is, fájdalomcsillapító- és altatószerként (pl. fogászatban és szülészetben) alkalmazzák. Az élelmiszeriparban tejszínhab patronként használják.
Dissziciatív anesztetikumok (Hallucinogének)Belélegzés után néhány másodperccel hat, és a hatása rövid ideig – általában 1–5 percig – tart. Ezért műtétek közben folyamatos, egyenletes adagolása szükséges. Utcai szerként lufiba töltve vagy patronból belélegezve használják bulikban, fesztiválokon. Bár nem minősül kábítószernek, visszaélésszerű használata komoly egészségügyi kockázattal jár. Nagy mennyiség belégzése kiszorítja a tüdőből az oxigént (kvázi nem jut neki hely), az oxigénhiány pedig akár eszméletvesztéshez is vezethet. Használata hoszútávon idegrendszeri károsodást is okozhat zsibbadás, bénulás vagy pszichiátriai zavarok formájában. A kéjgáz gátolja a B₁₂-vitamin működését. Mint a B-vitaminok általában, a B₁₂-vitamin is koenzim (az enzimek működéséhez szükséges anyag). Többek között az S‑adenozilmetionin szintézisét végző enzim koenzimje. Ez az anyag elengedhetetlen az idegsejtek szigetelését biztosító velőshüvely épségéhez. A B₁₂-vitamin kobalt-iont tartalmaz, amit a kéjgáz oxidál, ezáltal működésképtelenné teszi a vitamint.